Egy legenda nyomában

Írta: Norbi

Savanyúkáposztaleves meglepetéssel

- Képes meglepődni bármin egy ilyen szaktekintély, mint Ön? - kérdeztem Sir Henry Stuart Nigel Christophoro William Isaac McDouglas von Yorkshire-t.

- Minden egyes alkalommal meg akarok lepődni. Legfeljebb sejtéseim vannak. Ezek aztán vagy igazolódnak vagy nem. Ha bejön a számításom, akkor azért vagyok elégedett, mert a sejtéseim beigazolódtak. Ha meg nem, akkor azért örülök, mert egy új felfedezés irányába indulhatok el. Az élet semmit sem ér, ha az emberből kiveszik az alapvető kíváncsiság és a meglepetések okozta öröm.

- Mikor érte utoljára ilyen meglepetés?

- Nincs még egy éve. Oroszországban kutattam a legjobb scsí receptje után. Elmesélem a történetet, mert igazán érdekes. Adams anyai nagyanyja orosz származású, így Adams tájékozottnak mondható az orosz gasztronómiában. Néha maga Adams is nekiáll főzni odahaza, az expedíciók során pedig szinte mindig ő főz. A scsí mindkettőnknek nagy kedvence, de Adams gyakran emlegeti, hogy az igazán jó leves receptjét valahol a sztyeppék mélyén őrzik. Tavaly nyár elején útnak indultunk hát, hogy felkutassuk a receptet. Szentpéterváron kezdtük a kutatást, az egyik leghíresebb étteremben. Onnan a szakács a szomszéd utcában található piacra irányított Másenyka mamához. Másenyka mama termetes asszonyság, némi éllel azt is mondhatnám, hogy róla mintázták a matrjoska-babát. Amikor megtudta, hogy a scsí érdekel bennünket, hosszas mesélésbe kezdett arról, hogy a káposztalevesnek milyen gyógyító, agyserkentő, sőt, potencianövelő hatása van. Másenyka mamától végeredményben azt tudtam meg, hogy ő is tud egy receptről, amit még a XVIII. században írt le egy Kutuzov nevű kereskedő középső lánya, aki valamilyen külföldi nemeshez ment férjhez. 

- Mi volt a következő lépés?

- Utánajártunk a kereskedőnek. Cirill betűs iratok, okmányok között kutattunk Szentpéterváron, Moszkvában, míg végül Omszkban kötöttünk ki, ahol megtaláltuk Alexandr Kutuzov egyetlen élő leszármazottját. A 96 éves Gyima bácsi azonban csak annyit tudott mondani, hogy a nagyapjának a húgai közül Irina egy belga tanárhoz ment férjhez, Natasa apácának állt, míg a harmadik lány, Olga, valami angolhoz ment feleségül. A három nővér nyomába eredtünk. Az apácát kizártuk a kutatásból, a belga testvérről pedig némi kutatás után kiderült, hogy biztosan nem írhatta le a scsí receptjét, mert utálta a káposztát, ezért is menekült Belgiumba, ahol tanár férjével az 1800-as évek második felében csokigyárat alapítottak. Belgiumban aztán olyan dologra bukkantam a brüsszeli levéltárban, amire álmomban sem gondoltam volna. Olga és Irina egyik leveléből kiderült, hogy a Olga férjét Nigel Christophoronak hívták, és Glasgow-ban telepedtek le. Korábban Nigel Christophoro lovagi címet kapott Viktória királynőtől. Már ekkor hevesen dobogott a szívem, de amikor megláttam az aláírást (Olga McDouglas), bizonyossá vált a dolog. A legjobb scsí receptjét nem más jegyezte le, mint a tulajdon dédnagyanyám. A receptet tehát a saját birtokom levéltárában kell keresnem.

- Megtalálta?

- Igen. Nagyanyám iratai között volt a recept. Ekkor jött a második nagy meglepetés. Olga dédi szerint ugyanis a legjobb scsít szabad tűzön, bográcsban kell főzni. Nem tudtunk ellenállni Adams-szel és már másnap kipróbáltuk a receptet. Fogunk két hordó savanyú káposztát, és néhány teve és Hukk társaságában felsétáltunk a hegyekbe.

- Hogy sikerült a leves?

- Nagyszerűen. Megosztom az önök olvasóival is Olga dédi receptjét:

Egy kilónyi marhahúst felkockázunk. A húst, egy-egy szál sárgarépát, petrezselymet, egy kis fej zellert összedarabolva, valamint két fej vöröshagymát egészben egy liter hideg vízbe és bográcsban kezdjük el nem túl erős tűzön főzni, persze sózzuk és borozzuk is meg. A levest félretesszük egy külön edényben. A bográcsba vajat teszünk, két fej karikára vágott vöröshagymát és egy kiló savanyú káposztát dinsztelünk benne. Ha megpuhult, felöntjük a húslevessel és a marhahússal. Hozzáteszünk két közepes méretű, kockákra vágott krumplit, pár fej gombát, babérlevelet, egész borsot, majorannát és főzzük addig, míg a krumpli meg nem puhul. A tűzről levéve tegyünk bele kaprot és fokhagymagerezdeket. Tálaláskor tejfölt is teszünk a tányérba és petrezselyemzölddel szórjuk meg.

- Köszönjük, Sir!