Egy legenda nyomában

Írta: Norbi

Lapzárta előtt kaptuk a hírt: eltűnt Sir Henry Stuart Nigel Christophoro William Isaac McDouglas von Yorkshire. A professzor az elmúlt napokban a legnagyobb titoktartás mellett útnak indult a már korábban említett vakmerő expedícióra, hogy megtegye az utat Vinyéről Bakonybélbe. Egyelőre nem tudni, hogy törént-e bűncselekmény. Csak azt tudni, hogy a professzor közel 10 napja nem ad magáról életjelet, amelyre a déli-sarki felfedezőútján sem volt példa. A rendőrség hivatalos tájékoztatást még nem adott ki az ügyben.

Alábbi írásunk néhány héttel ezelőtt készült, eredetileg nem is jelent volna meg. Most azonban úgy gondoljuk, közzé kell tennünk, hátha segít az ügy felderítésében.

Sötét múltjának árnya vetül McDouglas hű szolgájára?

Igazi csemegével szolgálunk ezúttal olvasóinknak.
A véletlen úgy hozta, hogy McDouglas a korábban megbeszélt időpontban mégsem ért rá a legújabb interjúra. Adamsszel üzent, hogy a bakonybéli felfedezőútjára készül, emiatt le kell mondania az interjút.
Olvasóinkat nem hagyhatjuk cserben, így hát úgy gondoltam, ismerjük meg kicsit közelebbről Adamset. Ő némi unszolás után kötélnek állt.

- Önről eddig elég keveset tudunk. Mindig is személyzetként dolgozott?

- Nem. Lehet, hogy most furcsának fog tűnni, de eredetileg cirkuszban dolgoztam. Zenebohócként.

- Na, most tényleg megdöbbentett. Hogyan találkozott McDouglasszel?

- Egy kártyapartin találkoztunk, Doverben. Kisegítettem néhány fonttal, aztán ő megmentette az életemet. Azóta dolgozom nála.

- Erről mesélhetne bővebben. Miért akarták megölni?

- Nem szeretnék erről beszélni. Vannak az ember életében olyan dolgok, amelyeket jobb nem bolygatni.

- McDouglas életében is vannak ilyen dolgok?

- Vannak. De erről még csak ne is kérdezzen!

- Akkor kérdezek mást. Hogy áll a rendkívül sok utazással? Kedveli a felfedezőutakat vagy csak főnöke iránti tiszteletből vesz részt ezeken?

- Udvariasságból egyszerűen azt kellene válaszolnom, hogy magam is kedvelem az utakat. Az igazság azonban az, hogy tényleg imádok utazni, imádom a felfedezéseket.

- Van kedvenc úticélja? Vagy kedvenc felfedezése?

- Bécs. Imádom a várost, utánozhatatlan a hangulata. Itt történt az egyik legszebb felfedezés: még a kezdeti időkben kutattuk Mozart sírját, amikor egy középkori kódexet találtunk. Még életemben nem láttam ilyen szép, míves alkotást. Szentbeszédek, egyházi énekek voltak benne.

- Mennyire sikerült összebarátkoznia Hukk-kal?

- Hukk nagyon értelmes jószág, tele van szeretettel.

- Van önben félelem?

- Van. De megtanultam együttélni vele.

- Mitől fél? Az átkoktól, az életveszélyes kalandoktól?

- Nem. Ez egy olyan érzés, amitől évtizedek elteltével sem tudok szabadulni. Tetteinket nem tudjuk utólag meg nem történtté tenni. A jövőtől nem félek, mert azon tudunk változtatni. A múlton azonban soha.

Látszik Adamsen, hogy valami kikívánkozik belőle. Hiába kérdezem róla, nem akar megnyílni. Sőt, még jobban begubózik. Súlyos dolog lehet. Az imént még gyermeki örömmel mesélt a kódexről, s most üveges szemmel, rémülten pattan fel a helyéről, hogy elnézést kérjen és elszaladjon. A ruháért megy a tisztítóba - mondja.