Egy legenda nyomában

Írta Waszil

Maduár nyomoz

A múzeum előtt bámészkodó emberek arcán döbbenet és félelem ült. Egyesek a kezüket tördelték, mások a mellettük állók kezét tördelték, a többi pedig némán tűrte, ahogy a kezét tördelik. Mindenki a történtekről pusmogott. Özvegy Lamella Lajosné Olga a negyedikről, alsó szomszédjával, Mopsz Irénkével egy greenpeace aktivistát megszégyenítő igyekezettel vetették a keresztet a múzeum felé, Vakond Béla, a szomszéd épület házmestere és nyugalmazott portás pedig zavarában a mellette lihegő, Cirmos névre hallgató hím kuvasz oldalát böködte mankójával.

A történtek mindenkit megráztak. A múzeum ajtaja szilánkosra volt törve, a biztonsági kamerára pedig egy masni volt kötve. Az ajtó romjai közül ekkor lépett ki az alezredes.

- Emberek! Bizonyossá vált, amitől féltünk. A Darundi Kholai amulett eltűnt.

Erre aztán mindenki úgy megijedt, hogy szétszaladtak. Még Vakond Béla is, aki járni is alig tudott. Az amulett, melyet a nagy McDouglas talált egy nepáli ásatása során, a négy alapelemet: a tüzet, a vizet, a levegőt és a földet ábrázolta - továbbá különös módon bele volt vésve Newton második törvénye, de erről csak a bennfentesek tudtak, továbbá Newton. Az amulettről köztudott volt, hogy aki a birtokában van, különös hatalommal bír. Például fejből tudja Newton második törvényét, de ez csak a kisebb baj. A nagyobb az, hogy bármikor tűzvészt, vízvészt, levegővészt, és művészt korbácsolhat agyhullámainak legkisebb rezdülésével.

- Ezt meg kell akadályozni! - jelentette ki az ezredes. - Maduár fiam, maga fogja elfogni a tettest.

- ÉÉÉN? - üvöltött fel álmában Maduár, aki erre rögtön fel is ébredt. körülnézett szobájában, és nagy megkönnyebbüléssel konstatálta, hogy az egészet csak álmodta. Ekkor azonban megszólalt egy hang a fejében. “F egyenlő m-szer á.” Maduár összerezzent. Hiszen ez a Newton-törvény! Te jószagú! Hiszen én ezt nem tudom fejből! Ekkor valami megszúrta az oldalát. Odanyúlt, de abban a pillanatban el is dobta: az amulett volt az!

Maduár felugrott az ágyból, és ahogy volt, hálóköntösben kirohant az utcára. De ott mégjobban megijedt, mert egy nagy tömeggel találta szemben magát. Vakond Béla a mankójával hadonászott felé, Özvegy Lamella Lajosné Mopsz Irénkével karöltve vetette rá a keresztet, Cirmos kutya vadul morgott rá, valaki pedig ádázul tördelte a kezét. Az ezredes volt.

- Maduár! - hallotta az ezredes eltorzult hangját - Ébredjen!

Az ezredes csak tördelte a kezét, mármár fájt neki. Lassan kezdett eltűnni az utca, Mopsz Irénke, Cirmos kutya, Vakond Béla, és Maduár ismét felébredt, most már tényleg, de nem a szobájában, hanem bent a rendőrségi irodában.

- Kelempájsz tizedes! Mit képzel maga? Munkaidőben elbóbiskol? - üvöltötte az ezredes - Wunderhoffer néni már öt perce tördeli a kezét, de csak nem ébred fel! Milyen amulettről álmodott? Itt óbégat nekem álmában!

Most pedig álljon neki a munkának, és nyomozza ki, hogy ki lopta el Wunderhoffer néni lábtörlőjét!

Maduár pedig örömmel vetette bele magát a munkába, és széles mosollyal konstatálta, hogy minden ismét a régi kerékvágásba került. Csak Cirmos kutyus böffentett meglepetten, miután lenyelte az amulettet, mert hirtelen eszébe jutott Newton második törvénye. De ez már egy másik történet.