Egy legenda nyomában

Írta: Waszil

A kis Maduár lassan, de annál bizonytalanabbul felnőtt. Ezt csak akkor vette észre, amikor a kezébe nyomták a behívót. A katonaságnál eltöltött évek meghatározták életének további alakulását. Miután leszerelt és beköltözött egy kis garzonlakásba, hirtelen rászakadt a nagy betűs Élet, meg a mennyezet, amit csak nagy nehezen sikerült visszazsaluznia. Nem tudta, mihez kezdjen, hiszen semmihez sem értett, csak a rejtőzködéshez. Minden nap levelet írt Wunderhoffer néninek, aki azóta egy szeretetotthonba költözött, és ott szórakoztatta lakótársait kitalált történeteivel, melyeket egykoron hős férje, Izidor vitt véghez a Napóleoni háborúk idején.

Maduár sorra leste az álláshirdetéseket, de sehol sem kerestek főállású rejtőzködőt, hivatásos bújócska-trénert vagy OKJ-s álcamestert.

Maduár, a bicikli-serif

Már kezdett teljesen elkeseredni, amikor váratlan fordulattal lepte meg a sors. Wunderhoffer néni megkérte egyik levelében, hogy vigyen neki a piacon kapható almából egy raklappal. El is indult régi, öntöttvas biciklijén, amikor váratlanul kilopták alóla a kerékpárt. Maga sem tudta hogy történt, de egyszer csak azt vette észre, hogy a bicikli nem alatta, hanem egy suhanc alatt nyekereg. De Maduárban megmozdult valami, mégpedig a lába, és uccu neki, utánaeredt a tolvajnak. Pár perc és pár felborított gyümölcsárus után el is kapta a tolvajt.

Az esetnek szemtanúja volt Rozgonyi ezredes, városi rendőrfőnök is, aki éppen egy kiló pacalt vásárolt a hentesnél.

- No, fiam - mondta -, jöjjön, szegődjön el hozzám bicikli-pásztornak, vigyázzon a lakók biciklijére.

Azzal kinevezte Maduárt fő-kerékpár-őrző segéd-al-tizedes helyettesnek. Maduár pedig büszkén vitte el a raklap almát Wunderhoffer néninek, immár új (persze használtan kapott) egyenruhájában.