Egy legenda nyomában

Írta: Lajos bá’

McDouglas az Északi-sarkon

Ki ne hallott volna McDouglasről [ejtsd: Mekdöglesz], a híres skót kutatóról és autodidakta polihisztorról? Aki végiggyalogolt az egyenlítő mentén, le sem vetve báránybőr bekecsét. Az elsők között érte el tevéjén az északi sarkot, mezítláb, egyedül, minden segédeszköz nélkül. Ebből a teljesítményből az sem von le sokat, hogy valójában egy 39 m magas, előre kifaragott márványoszlopot azért vitt magával, és ha az utolsó előtti viharos estén nem ejti bele egy lékbe, amit tisztálkodás céljából a jobb láb gyűrűsujjának körmével vágott, akkor most a közvélemény is benne tisztelné Peary helyett eme sark meghódítóját.

Az expedíciójáról a beszámolót etruszkul tartotta, lekicsinylő mosollyal konstatálva, hogy senki sem érti. Annyi sok siker után általános megdöbbenést váltott ki ama bejelentése, hogy elmenne Vinyéről Bakonybélbe. Az egész tudományos világ riadtan kérte, mondjon le elvakult szándékáról, de ő csak mosolygott. Számára már csak ez jelentett kihívást. A király kérésére azonban beleegyezett, hogy a legkorszerűbb technikával felszerelt, 200 fős válogatott legényekből álló expedícióval induljon útnak.

Talán mégis felmérte a valós helyzetet és ezért egyezett bele? Már sohasem derülhet ki.

Vagy mégis?