Egy legenda nyomában

Írta: Waszil

Kísérteties csend honolt az elhagyatott épület körüli erdőben. A dermesztő hidegben hallani lehetett azt is, ahogy a 400 teve szagától elbódult kaszáspókok koppannak a zúzmarás avaron. A talajtól fél méterre vékony ködréteg lebegett, amin kékes árnyalatban szűrődött át az épület mögül kibukkanó Hold fénye. A csendben néha vérfagyasztó nyüszítés visszhangjai szűrődtek át az erdő sötétjén, amitől Hukk, McDouglas kedvenc fókája rendre összerezzent és felböfögött egy-egy félig megemésztett szardellát. Nem akarta tudni, mi adja ki ezt a hangot, bár volt sejtése. Pár éve ugyanilyen élménye volt az Urál hegyei között, akkor orosz ufflonok vonultak át a táboruk mellett, elragadva pár tevéjüket és egy láda Worchester-szószt (az orosz ufflon a muflon egy rendkívül veszélyes alfaja, ami arról kapta a nevét, hogy aki szembenéz vele, csak annyit tud kinyögni: Uff!).

Éjszaka a rengetegben

A Lordon kívül mindenki éberen aludt, és reszketett a hidegben – erre fogták, de igazából mindenki halálra volt rémülve. McDouglas persze mély nem-REM alvást gyakorolt éppen, semmivel sem törődve. Álmodni nem szokott, azt gyengeségnek tartotta. És különben is, mit álmodhat még az a kalandor, hős, legenda, aki már mindent megtapasztalt ezen a világon? Vagy csak majdnem mindent? Mert ebben a pillanatban a kutató felriadt.

– Mi volt ez, Adams? – kérdezte leghűségesebb segédjét, aki tágra nyitott szemmel virrasztott a tudós mellett.

– Elnézést, Sir! Csak Hukk csuklott egyet, mert félrenyelt egy szardellát. Már mondtam neki, hogy ne zavarja kegyelmedet.

– Rendben Adams, de nézze meg, hogy minden rendben van-e az őrség körül. A legények hogy bírják a hideget? Mindenki felvette a pézsmapocok bundáját?

– Minden a legnagyobb rendben, uram. Csak… Csak ez a…

– Micsoda? Bökje ki, Adams!

– Uram, én nem tudom… de mintha… mintha valami, vagy valaki figyelne minket.

– Badarság, Adams, nincs itt senki sem. – nyugtatta meg nem túl eredményesen McDouglas a kocsonyaként remegő vén mindenest, azzal visszafeküdt priccsére, és betakarta magát azzal a takaróval, amit még a Barrents-tenger átúszása közben varrt össze a Murmanskban elejtett jávorszarvasok bundájából. Beleszippantott a fiolába, amit a Krakatau lávájának kéngőzével töltött meg (szeretett ezzel az illattal elaludni, ez valahogy megnyugtatta), és már aludt is tovább.

Az újból beálló csendben minden még félelmetesebbnek tűnt. A tevék púpjai kocsonyaként remegtek. Hukk, aki pedig sokat tapasztalt fóka volt, most kiskutyaként nyüszítve bújt be a sarokba, idegesen nyalogatva bajszáról a szardella-zsírt. Egyszer csak valami történt. Az emberek először nem tudták, hogy mitől kezdett el még jobban verni a szívük, aztán rájöttek, hogy hirtelen még nagyobb csend lett. A távoli nyüszítés is abbamaradt, és a pókok is elfelejtettek aláhullani az avarba. De a csönd nem tartott sokáig, mert nem sokkal később megszólalt a Hang. A hang, amit még senki sem hallott közelebbről a csapat tagjai közül, és még legendaként sem mesélték az emberek, annyira rettegtek tőle. Halk, röfögő hang volt, enyhe avarzörgéssel vegyítve. Hogy ezután mi történt hajnalig, senki sem emlékezett rá, csak arra, hogy ilyen pokoli éjjelük még nem volt, és hogy reggelre 200 teve eltűnt. Csak Hukk tudta az igazságot: az éjjel a vérsünök vonultak át a táboron. Sajnos, mivel beszélni nem tudott, ezt meg kellett tartania magának.

McDouglas végigaludta az eseményeket, és frissen ébredt. Furcsállta is, hogy összes szolgája megőszült az éjjel, egyesek még a Rubik-kockára is rászoktak a feszültség levezetése céljából. De hát nem véletlenül ő volt a legünnepeltebb kalandor, mert az ilyen apróságokon nem akadt fenn.

– Emberek, még messze járunk Bakonybéltől. Csomagolunk, és megyünk! – adta ki a parancsot, azzal felpattant kedvenc aranyszőrű tevéjére, megpödörte bajszát, és elindult a rengeteg irányában. Most már csak ő volt biztos a dolgában. A csoporton úrrá lett a rezignált beletörődés. Hukk is szótlanul követte gazdáját egy csontsovány teve két púpja közé befészkelve magát, és azon gondolkozott, hogy vajon mért nem maradt abban a kényelmes és összkomfortos baltimore-i állatkertben.