Egy legenda nyomában

Írta: Aladár

Maduár az autópálya mentén gyalogolt az egykori táborhely felé. Menet közben többször is hátranézett, úgy érezte, mintha valaki figyelné őt.

Nem is tévedett nagyot, Lady Arrogancia és Sir Charme már régóta követték a nyomozót, és figyelték minden lépését. Most is a fák takarásából tartották szemmel őt. Sejtették, hogy előbb utóbb eljut az egykori táborhelyre.

De ki ez a páros?

Lady Arrogancia és Sir Charme már régóta összeszűrték a levet.

Sok évvel ezelőtt, amikor McDouglas a Húsvét-szigeteken kutatta a Finn-Maori kontinuitás elvét, Lady Arrogancia szokásához híven elment klubjába teniszezni. Angolszász országokban a klub nem csak egyszerűen a sportolás, hanem a közösségi élet színtere is.

Lady Arrogancia és Sir Charme

Edzés után a bárban üldögélt és beszélgetett barátaival, amikor Lord Pander, a klub tulajdonosa bemutatta nekik a legújabb tagot, Sir  Charme-ot, a malcolmi gróf legnagyobb fiát. Charme első pillantásra beleszeretett Arroganciába, és azonnal bókolni kezdett neki. Arrogancia is szemet vetett Charme-ra, de okos nő lévén először visszautasítóan viselkedett, nehogy a többiek pletykálkodni kezdjenek arról, hogy az ifjú feleség tévúton jár. Eleinte a legnagyobb titokban találkoztak, mindig kihalt helyen éjjelente, általában a városi döggyár oszlató medencéje mellett. Az idő multával a párocska egyre nehezebben bírta ki egymás nélkül, ezért Lady Arrogancia úgy intézte a dolgot, hogy McDouglas és Charme összeismerkedjenek. Charme ravasz, kétszínű alak volt, a felfedező pedig nem volt túl jó emberismerő, így könnyedén a bizalmába tudott férkőzni a galád szerető. McDouglas gyakran volt hosszú időre távol az otthonától, így a párocska zavartalanul folytathatta üzelmeit, ám egy idő után ez nem volt elég nekik. Egyre inkább sóvárogtak a tudós vagyona után. McDouglas, ahogy egyre ismertebb lett a tudományos világban, úgy vált egyre gazdagabbá. Egyre jobban fogytak a McDouglas-es kulacstartók és a Hukkos kulacsok. A Malcolm család sarjai valaha Skócia legnagyobb birtokosai voltak, de ma már csak alig háromszázezer négyzetyardnyi földjük maradt, Lady Arrogancia öröksége pedig mindössze a világ éves GDP-jének 3 %-át tette ki, így a tudós nélkül nem élhettek volna rangjukhoz méltó körülmények között.

A másik problémát a skót törvények okozták, amik szigorúan szabályozták a válást. Ha egy nő el akar válni férjétől nyomós indok nélkül, akkor büntetésül addig kell mezítláb zsákruhában tengődnie a Skót Felföldön, míg fogpiszkálóval ki nem faragott egy ébenfa xilofont. Ezt a lady mindenképp el szerette volna kerülni, mert a Felföldet módfelett szelesnek találta.

McDouglas a Mbangi törzs vendégszeretetét élvezi

Csak egy megoldás jöhetett szóba. Meg kell szabadulni McDouglastől. Ez először nem is tűnt olyan nehéz feladatnak, hiszen a tudós gyakran járt veszélyes helyeken, mint például Közép-Afrika őserdejében, a Himalájában, a Szaharában és a Rudas fürdőben. Arroganciáék több alkalommal próbálták meg elveszejteni egy-egy ilyen expedíción McDouglast. A Szaharában lefizették a beduin vezetőket, hogy az éjszaka közepén hagyják magára a sivatag közepén a tudóst. Kongóban kígyókat csempésztek hátizsákjába, a Horn-fok körülúszásakor gleccsereket robbantottak a vízbe, hogy a keletkező jéghegyek szétmorzsolják a tudóst, az abádszalóki strandon pedig késve és hidegen szolgálták fel neki az ötórai teát, de minden hiába. A tudós olyan szerencsés volt, hogy minden kalandot megúszott.

Már kezdték feladni a reményt, hogy valaha is megszabadulhatnak tőle, amikor McDouglas egy nap visszatért az Andokból.

A tudós mindig jókedvű volt, ha hazatért, de most különösen igaz volt ez. Elújságolta feleségének, hogyan menekültek egy barlangba a hóvihar elől és hogyan találták meg a Kiput. A feleség nem értette először, hogy egy darab fonat miért vált ki ekkora izgalmat a felfedezőnél.

McDouglas elmesélte neki, hogy a Kipu az ajamarák fő istenének, Viracochának az ajándéka volt, miután föláldoztak neki ötezer csirkét, négyszáz tehenet, egy hörcsögöt és az uralkodó 42. fiát, és 4 pár, 3 hétig egyfolytában hordott zoknit. A barlangrajzok tanulsága alapján az ajamara főpapok 15 tavaszon át fejtegették a kipu jelentését.

Szerencsétlen ajamarák szörnyű tudás birtokába kerültek. Megtudták, hogy hogyan kell eljutni Vinyéről Bakonybélbe, a Kőris-hegyen át. A hegy nevének első kiolvasásakor Atahualpa, a főpap rémületében levetette magát egy 200 méter magas sziklaszirtről. Az addig virágzó birodalmat a Kipu megfejtése után csapások sorozata rázta meg. A termést három egymást követő évben is aszály tette tönkre, majd a hirtelen jött esőben az áradások és földcsuszamlások öltek meg sok embert. E mellett járványok és éhínség is sorra szedték az áldozataikat. A nép lázongani kezdett. Mivel vívták ki az istenek haragját? A papok szerint Viracocha nem azért adta a Kiput, hogy megfejtsék, hanem azért, hogy imádják, és haragját csak a király, Yupanqui feláldozásával lehet lecsillapítani. A király bölcs uralkodó volt, és meghozta a legnagyobb áldozatot, amit egy uralkodó a népéért hozhat. A papok a szertartást az Andok egy titkos és szent barlangjában hajtották végre, és a király mellé temették a balszerencsét hozó Kiput is.

McDouglas először bizonytalankodott, de Lady Arrogancia a maga hízelgő stílusában hamar meggyőzte őt a Kipu által mutatott út felfedezésének fontosságáról (10 napig egy sötét és szűk magánzárkában tartotta McDouglast, ahol csak a lady által főzött paprikás krumplit ehette).

Ám Lady Arrogancia a felkészülés alatt a kiput titokban egy általa készített, az eredetire megszólalásig hasonlító darabra cserélte ki.

Az expedíció az útnak indulást követően rövidesen nyomtalanul eltűnt. Arrogancia és Charme öröme leírhatatlan volt, mindössze két évet kellett várniuk a halottá nyilvánítási eljárás megindításáig. Örömükben továbbra is óvatosak maradtak, Sir Charme továbbra is csak mint a család közeli barátja mutatkozott, és bár a bulvár lapok találgatásba kezdtek kapcsolatukat illetően, a közvélemény azon az állásponton volt, hogy Sir Charme az utolsó igazi úriemberek egyike, aki osztozik Lady Arrogancia fájdalmában (no meg vagyonában), és minden erejével segíti őt. A rendőrséget könnyű szerrel félrevezették, egy ilyen dörzsölt párnak ez nem okozhatott gondot. Szegény Hetényi nyomozó azóta is azon töpreng, hogy miért evett McDouglas nagypénteken sonkát marcipános tormamártással, amikor galambvelőbe mártott tejszínes marhapástétom is volt a hűtőben. Az események nagyszerűen alakultak, a halottá nyilvánítási eljárás a tervezett időpontban megindult, és az idő múlásával a sajtó érdeklődése is lankadni kezdett, amikor a vadkan a kitúrt bőrtáskával mindent fölborított. A sajtó újból cikkezni és kérdezősködni kezdett, pokollá téve az életüket, ráadásul a rendőrségnek hivatalból elő kellett vennie az ügyet az új nyom miatt. A rendőrségi besúgójuk megnyugtatta őket, hogy a rendőrfőnök nem tulajdonít nagy jelentőséget az ügynek, ezért a környék legszerencsétlenebb nyomozójára, Kelempájsz Maduárra bízta a vizsgálat lefolytatását.

A korábbi hibákból okulva ráküldték a nyomozóra Puliczer P. Olgát, az erőszakos újságírónőt, és ők álltak a rejtélyes telefonhívás hátterében is. Alig egy hajszál választotta el őket attól, hogy Maduár végleg feladja a szaglászást, amikor megjelent a színen Gizike, és lelket öntött hősünkbe. A lány eltüntetése egyelőre nem tűnt célravezetőnek – bár Lady Arrogancia szívesen kaparta volna ki a szemét – egyébként is pár nap múlva visszautazott a városba, így újabb egy hetük maradt Kelempájsz eltántorítására.